Fény az út végén
Fény az út végén, a reményt jelenti, a földi élet komor, bús nem eredeti. Fenn az égben tiszta lelkek élnek, nincs erőszak, csak béke és fények. Hívnak mennem kell, sietek oda, családot, barátot elhagyok, vonz a csoda. Szólít a távoli világ, rohanok, repülök, hitet és kegyet, nagyon megbecsülök. Sokan féltik az életet, pedig ott fenn jobb lesz, hinni tudok benne, vágyódásom meglesz. Itt a földi pokol, ott az élet sarjad, nincs szenvedés, sírás, csak jó gondolat mit ad.
Vállald önmagad
Mindíg azt mondom vállald önmagad! S most én vagyok ki más lenne, egy szerelem miatt. Ő mást szeret én Őt! Egy barátomat egy olyan embert, ki más világban él. Nem keresem Ő sem keres engem egy volt barát.? Kit a lelkem érintett meg, más szemmel néztem rá mint ahogy szabad… Lehet észrevette nekem nem vigasz. Sosem tudja meg érzésemet, maradok tovább egy szerelmes felnőtt gyerek…
Félelem
Félsz önmagadtól az őszinte szavaktól, félsz az emberektől hiú ígéretektől. Eltaszítasz mindent mi életet jelent, hazugságot vállalsz az igaz helyett. Elviseled, hogy megalázzanak, gúnyos szavakkal mindíg bántsanak. Mindezt azért, hogy békében légy, ne kelljen küzdened és többé ne félj. Bezárkózol a köfalakba csendesen, eltemeted magad s hiszed rendesen. Gondolkodásod erősen befolyásol, szorongásod mindenben gátol. Igy szeretni téged nem lehet, nem vagy más mint kőkori lelet. Ezért nem találsz senkit többé, nem is akarsz mást elbújni örökké. Igy gondolom én önmagamról, egy őszinte vers öszinte tollból. Nincsenek barátok nincs senki, élve temetkezni talán elérni.
Végzetes lépés
Végzetes lépésre készülök, lelkem éget s nem enyhülök. Nem nézek körbe kinek ártok, nem érdekel a világ miben járok.
Nem vonz már semmi nem mosolygok, nem értek szavakat csak kínlódok. Akkor miért létezzek tovább, szerelem elkerül, barát messze jár.
Gyáva lennék… lehet, kihívás minden lehellet. Nem és nem akarom így tovább vártam sokáig elég volt isten hozzád
Minden más
Új környezet idegen házak, idegen emberek nincs kit lássak. Visszavágyom a régi otthonomba, egy biztonságot jelentő sarokba, egy hete lakom itt fura az egész, nem tudom megszokni ki lenne merész? Haza akarok menni, sírom minden este, az ócska falak közé kopott kis szobám hol írtam sokat, hol rám nézett valaki, szerettek… éltem és ez volt valami. Újpest idegen nincsenek barátok, ha nem sikerül tovább állok, inkább az utca egy pad, hol meghúzom magam s járom utam. Élek míg tudok már ez sem érdekel, elveszett otthonom, nincs máshol helyem
|